"...Más csillagokat látott,kéken derengő
fényt,s úgy érezte,körülöleli a kékség
és lebeg. Néhány másodperccel később,
enyhe zökkenővel,leért a sziklára."
/Ray Bradbury: A tűzgömbök/
A szeretet érintése lehet nagyon könnyed,épp csak afféle jelzés,
hogy van a közelben valaki,aki segíthet,épp csak egy-két odasúgott szó vagy simogatás.
Lehet fizikai,de lehet láthatatlan valami is. És bizonyos esetekben ez az
lrintés inkább fogás,majdnem markolás-de ilyenkor sem látszik..
Ilyenkor sem "bizonyítható" semmi.
Jean Biltz az ötödik gyermekét várta,és már csak néhány hónapja volt hátra.
Egy hideg tavaszi reggelen korán ébredt fel wichitai otthonában,
s miután megfőzte a kávét,kiment,hogy megnézze,ott járt-e már a tejes.
Az éjszaka folyamán a hátsó tornácon tükörsima jég keletkezett,
s ahogy Jean rálépett mindkét lába kiszaladt alóla.
Korlát vagy más amiben kapaszkodhatott volna,nem volt,a lépcső viszont közel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése