"Barátkozzatok meg az angyalokkal,és
lélekben szemléljétek őket: mert habár
láthatatlanok,jelen vannak bennetek."
/Szalézi Szent Ferenc/
Pio atya,aki 1887-ben egyszerű parasztemberek gyermekeként született az olaszországi Pietreclinában szerzetes volt. s megkapta a stigmákat is,a mefeszített Krisztus sebeit a kezén,lábán és az oldalán,akárcsak rendjének alapítója Szent Ferenc. Gyönge egészsége ellenére nehéz feladatot vállalt,ennek szentelte életét: otthonokat épített betegek,nyomorákok,aggok számára. Pio aty rendkívül érdekes kapcsolatban állt az angyalokkal. Állítólag még ifjú korában is "találkozott" saját őrangyalával,s hébe-hóba tanácsokat is kapott tőle;később hol imádságos,hol humoros párbeszédet folytak köztük. Több tanú szerint Pio atya néha olyan nyelveken is tudott olvasni és beszélni,amiket sose tanult. Amikor megkérdezték,hogyan képes erre,azt felelte,őrangyala fordít neki. Szerzetestársai időnként énekszót hallottak,mennyei harmóniákat,és nem tudták kideríteni,hogy honnan. Pio atya megmagyarázta a dolgot: angyalok énekeltek,lelkeket kísérve a mennyországba.Pio atya sokszor elküldte őrangyalát másokhoz,akinek segítségre volt szüksége. Alessio Parente atyának például az volt a tiszte,hogy gyenge egészségű rendtársát mindennap felkísérje a kápolnából a cellájába. Parente atya azonban gyakran elaludt. Vgay nem hallotta az ébresztő csörgését,vagy csak félig ébredt fel és leállította. -Valahányszor elaludtam-meséli-álmomban mindig hallottam,hogy valaki beszól:"Alessio,Alessio,gyere le!",és kopogtat. Ilyenkor rögtön észbe kaptam,hogy késő van,kiugrottam az ágyból,az ajtóhoz szaladtam,és kinéztem,hogy ki hív,de senkit nem láttam a folyosón. És amikor lerohantam a kápolnába,Pio atya már éppen befejezte a misét,az elbocsátó álldást adta....-Egyik nap Pio atya mellett ültem,és nagyon szégyelltem magam a pontatlanságomért. Elkezdtem magyarázni neki,hogy úgy látszik sose hallom meg az ébresztőt,de a szavamba vágott. "igen értelek-mondta-De azt hiszed minden áldott nap elfogom küldeni hozzád az őrangyalomat,hogy felkeltsen? Inkább eredj és vegyél magadnak egy új órát!"
-Csak ekkor értettem meg,ki kopogott mindig az ajtómon,és szólongatott álmomban.
Pio atya szentül hitte,hogy az ember elküldheti őrangyalát másokhoz,s az segíthet rajtuk,vagy közbeléphet érdekükben. Bíztatta is nagyszámú barátját,hogy küldjék el hozzá az őrangyalukat,ha ők maguk nem tudnak eljönni.-Az angyal üzenetet hozhat nekem-mondogatta-és én mindent megteszek ami telik tőlem.-Egyszer Cecil,Pio atya egyik angol barátja autókaramból folytán megsérült. Egy barátja rögtön a postára ment,hogy táviratban kérje az atyát,hogy imádkozzon a balesetet szenvedttért. És lám,mikor a távirat szövegét odaadta a tisztviselőnek,az átnyújtott neki egy táviratot,amelyben Pio atya közölte,hogy már imádkozott Cecilért.
Később miután Cecil felépült,mindketten elmentek Pio atyához.-Dehát honnan tudott a balesetről?-kérdezték.-Az ön távirata elöbb jött meg,mint ahogy a miénk elment.
Egy súlyosan beteg csecsemő édesanyja is elküldte a picinek az őrangyalát Pio atyához,kérve,hogy imádkozzék érte. És kisvártatva látta,hogy a parányi test megborzong,mintha valami megérintette volna. Ettől fogva,bár az orvosok csak hümmögtek-hammogtak,a kicsi állapota gyorsan javult,hamarosan kikerült az intenzív osztályról,és hazaküldték.-Amikor ezekről a dolgokról beszélek,az emberek sokszor egyformán reagálnak: "Ó,persze,de Pio atya szent életű ember volt,nem igaz?" vagy "Én csak egy szegény,bűnös vagyok-miért tenne meg egy angyal értem bármit is?"-mondja Parento atya.-Hát igen Pio atya tényleg szent életű ember volt,de én biztos vagyok benne,hogy az őrangyalok értünk,közönséges halandókért is mindent elkövetnek-feltéve,hogy hiszünk
1968.szeptember.22-én,amikor Pio atya meghalt,több amerikai turista angyalokat látott Olaszországban az éjszakai égen... angyalokat,akik aztán lassan eltűntek,amikor felkelt a nap.
A ház mögött úszómedence is volt,s a három éves Jason Hardynak mindenki a lelkére kötötte,hogy maradjon mindig elöl,jó messzire a medencétől... Sue Hardynak azonban hamarosan feltűnt,hogy kisfia nincs ott,ahol lennie kellene. Azonnal a medencéhez szaladt,de semmit sem látott. -Úgy gondoltam Jason nem eshetett bele,mert különben a víz felszanén lebegne-meséli. -Akkor még nem tudtam,hogy a vízbe fulladtak lemerülnek a fenekére. -Sue vissza futott a ház elé,végig nyargalt az utcán,tűvé tette a házat,s nyugtalansága nőttönnőtt.
Végül is,ösztönének engedelmeskedve,unoka húgával együtt vissza tért a medencéhez.-és ezúttal látott valamit a fenéken.
Unokahúga beugrott a vízbe és felhozta Jasont.
-Amikor kezembe adta az én halott kicsikémet,megfordult velem a világ-mondja Sue.
-Jasonnek nem volt pulzusa,nem vert a szíve,és már kezdett feketedni-magához szorította kisfia elernyedt testét,és felsikoltott kétségbeesetten. Aztán imádkozni kezdett.
A család hívta a mentőket,és amikor megérkeztek,Sue felment az emeletre.
-Telefonáltam a paletinei egyházközségem egyik lelkészének-meséli tovább-,és megmondtam neki,hogy csodára van szükségünk,de rögtön. Jaonnek már majdnem egy órája nem vert a szíve,de tudtam,hogy Isten bármit megtehet,amit csak akar.-Miután befejezte a telefonálást ,Sue lefeküdt a hálószobája a padlójára,és megint imádkozott: "Jézusom,Jézusom"-mindössz
Pár pec múlva Sue egyik lánye ferlszaladt a hírrel: a mentősöknek sikerült újra megindítani Jason szívműködését.-Ahogy ezt meghallottam,nagy nagy békesség töltött el-emlékezik Sue.
-Negyvenegy éves voltam,amikor Jason megszületett,a három korábbi gyermekem jóformán már felnőtt. Valahogy tudtam: Isten nem azért adta meg nekem ezt a kései boldogságot,hogy mindjárt el is vegye tőlem.
A Herman Kórház elküldte életmentő szolgálata helikopterét,hogy beszállítsa Jasont az intenzív osztályra.
Mire Sue kocsival oda ért,az orvosok már felmérték a helyzetet,és nagyon sötétnek látták.
-Elmagyarázták,hogy ha az agy 3 percen belül nem kap oxigént,megindul a károsodási folyamat-mondja.
Jason a klinikai halál állapotában volt,amikor megérkezett a kórházba,s az orvosok úgy vélekedtek,hogy ha életben marad is,béna lesz,súlyos agyi rendellenességgel.
-Nem. Csak figyeljenek,és majd meglátják-mondta nekik Sue.-Jason saját lábán fog elmenni innen.
Az orvosok össze néztek. Ennek a kisfiúnak az anyja nyilván nem tudja felfogni,mi történt. De úgy döntöttek,inkább nem részletezik,milyen szörnyű következményekkel kell majd szembe néznie.
Jasonre,aki kómában volt,és még mindig klinikailag halottnak tekintették,az életfunkciókat serkentő és fenntartó berendezéseket kapcsoltak. Az ötödik éjszaka azonban tüdőgyulladás lépett fel nála,s az orvosok és az ápolói attól tartottak,közel a vég. Sue,aki szinte begubózott abba a békességbe,amely a hálószobájában szállta meg,telefonon beszélt egy helybeli,houtoni templom lelkészeivel,s megkérte őket,látogassák meg a fiát. Teljesítették a kérésétms megkenték Jasont,míg Sue és családja a hallban várt.
-Mrs.Hardy?-nézett be egyszer csak az egyik lelkész.-A kisfiúnak vibrál a szemhéja!-Kiderült,hogy Jason alatt nedves lett a lepedő. A jelek szerint kezdett magához térni! Jason húsz nap múlva valóban a saját lábán hagyta el a kórházat,sőt nemsokára beszélni kezdett. Hét hónappal iszonyatos balesete után orvosa gyógyultnak nyilvánította.
Jason ma eleven,tevékeny,jóképű gyerek,és semmiféle károsodás sem észlelhető nála. Sue minden áldott nap hálát ad Istennek a döbbenetes csodáért,amit tett. És talán valamilyen külön oltalomért is.
Hároméves korában Jason túl kicsi volt még ahhoz,hogy megkérdezzék tőle miért ment a medencéhez,és hogyan esett bele.
Ahogy múltak az évek,Sue egyre valószínűbbnek tartotta,hogy semmire nem emlékszik azon kívül,amit a családjától hallott a balesetéről és a kórházban töltött hetekről.
Egyik este azonban-Jason hat-vagy hétéves lehetett-,valamilyen ttelevíziós műsort néztek,s a képernyőn megjelent egy úszómedence.
-Jó sötét volt ám ott lent abban a medencében-jegyezte meg váratlanul Jason. Sue rögtön felfigyelt. Mégis emlékezne valamennyire a balesetre?
-Mesélj arról a dologról-mondta.
-Sötét volt-ismételte meg Jason.-De az angyal ott volt velem.
-Az angyal,Jason?
-Ahha. Ő is ott volt,úgyhogy nem féltem.
Ez volt minden amit Jason valaha is mondott a csodálatos megmeneküléséről. De a családjának ennyi elég.
/Joan Wester Anderson-Hol Angyalok járnak részlet/