Életmentés a síneken

"Angyal csupán mikor a mennybe szárnyal
fedi fel önmagát"
/Robert Browning Paracelsus.V.Rész/

Egy forró nyári hétköznap délutánján,öt óra tájt,Carol Toussaint nagy komibájval áthajtott az Illionis állambeli Arlington Heightson. Egyik fiáért ment,akinek gitárórája volt.-Másik két csemetéjemDave és Katie ott kucorgott a hátsó ülésen. Carol ilyenkor már a vacsorát szokta készíteni,nagyon igyekezett tehát,hogy minél elöbb haza érjen. A közlekedési lámpa zöldre váltott,Carol balra fordult,letért a forgalmas főútról,s felhajtott egy kis emelkedőn,rá a városközpontot átszelő vasúti sínekre. De mielött be tudta volna fejezni a kanyart,s túljutott volna a vasúti kereszteződésen,hirtelen leállt a motorja. A kocsi megrekedt,mégpedig úgy,hogy eltorlaszolt több sávot,s első kerekei épp a vágány vályújában akadtak meg. Carol újra indítózott,de a gyújtás nem működött. A közlekedési lámpa váltott,tülkölések hallatszottak,fékek csikorogtak,ahogy továbbhaladni akarók-csúcsforgalom volt-igyekeztek őt kikerülni s az egymással való összeütközést elkerülni. Dave és Katie,akiket a meleg és a bezártság is megviselt,s akik most megérezték,hogy anyjuk bajban van,nyafogni kezdtek. Az autósok legszörnyűbb rémálma vált valósággá. Hirtelen egy fehét inges,nyakkendős fiatalember bukkant fel:nagy léptekkel odajött Carol kocsijához,s lehajolt a nyitott ablakhoz. Dave szerint,akkor még csak ötéves volt,egy kis barna kocsiból szállt ki.
-Tudja milyen veszélyben van itt?-kérdezte a fiatalember halkan,tökéletesen nyugodt,békés arcal-az örvénylő,örjöngő forgalom kellős közepén.
-Persze,hogy tudom-felelte Carol-A férjem megfog ölni,mert későn érek haza,és nem lesz vacsora! Ha valameik autós kollégánk meg nem előzi...
-Nem,nem erre gondolok-mondta a fiatalember.-Körülbelül fél perc múlva egy vonatnak kell itt áthaladnia.Úgyhogy kénytelen leszek innen kimozdítani a kocsiját.
Igen,Carol megfeledkezett róla,hogy a napnak ebben a szakában munkás vonatok szoktak átdübörögni ezen a kereszteződésen,rövid időközökben követve egymást. Van amelyik megáll,van amelyik nem. És már észre is vette,hogy  egy vagy két háztömbel odébb többen várakoznak az állomáson. De ha a közeledő vonatnak meg is kell álnia,őt mindenképp elüti-ezen a ponton még túl nagy lesz a sebessége!

Carol nemigen tudná megmondani mit csinált a következő másodpercekben-olyan pánikba esett,hogy kitörlődött az emlékezetéből. Azt viszont sose felejti el,mit tett a derűs arcú fiatalember. Cseppet sem sietős léptekkel a kocsi orrához ment,és fél kézzel kicsit meglökte. A hatalmas kombi könnyedén kiemelkedett a vágány-vályúból,s miközben a sorompók ereszkedni kezdtek,és felhangzott a figyelmeztető harangszó ,a kereszteződést elhagyva biztonságban legutult az enyhe lejtőn,s lent megint megállt. Néhány pillanat múlva átszáguldott a vonat. És Carol rádöbbent,hogy a fiatalember segítsége nélkül gyerekeivel együtt ott lelte volna halálát. De hol a megmentőjük? A szerelény nagyon rövid ideig takarta el az átjárót. Hogy tűnhetett el a nyílt terepen anélkül,hogy látta volna? Ekkor már több járókelő és hazaingázó jött oda Carol kocsijához.

-Segítsünk,asszonyom?-kérdezték.-Talánn áttolhatnánk a kocsit az úton a benzinkúthoz...

Milyen fura ez is,gondolta Carol. Senki se jött futva,senki se látszott feldúltnak,rémültnek.
Mind úgy viselkedtek,mintha a kocsi ott akadt volna el,ahol most állt. Úgy látszott senki sem tudta,hogy neki és a gyerekeinek az imént az életét mentették meg. Hát nem látták milyen kevesen múlt,hogy nem lett baleset,nem vették észre a fiatalembert?
A gyerekek azonban észre vették...
Ki volt az a krapek,aki meglökött bennünket,mami?-kérdezte Dave a hátsó ülésről-És hova lett?
-Ha az illető csakugyan egy kis barna kocsival jött,az valamiképp eltünt,bár forgalom jóformán megbénult körülöttünk.
-Fogalmam sincs,Dave-felelte Carol zavartan. Kétségkívül rejtélyes volt a dolog.És napokig töprengett rajta,míg nem kapisgálni kezdte valójában mi is történhetett.

Egy ingázó az útkereszteződés közepére állt,és elterelte az autókat. Egy másik pedig a benzinkúthoz ment,hogy jelezze a javítandó kocsi érkezését. Szerelők és mások odébb tolták Carol kombiját,mert a benzinkút a lejtő legalján volt. És bár a fehéringes fiatalember fél kézzel kiemelte a nehéz kocsit asín-vályúból,most nyolc embernek kellett neki feszülnie. Carol férje az nap este nem kapta meg időben a vacsoráját. Sokkal nagyobb ajándékot kapott.

/Joan Wester Anderson-Hol Angyalok járnak részlet/