"Angyallá lenni vágyam
Fenn az angyalseregben,
hogy álljak koronásan
Hárfával a kezemben"A legtöbb felnőtt nem olyan angyallal találkozik,aki hasonlít a képzőművészetek megszokott angyalábrázolására. A gyerekek viszont,úgy látszik a szárnyas és glóriás fajtával kerülnek kapcsolatba. Egy anya az utcán ment a kislányával,s egy fal elött néhány méternyire a gyerek hirtelen megtorpant. Az asszony nógatta,szeretett volna továbbmenni,de mintha a kislánynak gyökeret vert volna a lába. Egyszer csak hatalmas robaj támadt-a fal leomlott. Ha folytatják az útjukat,kétségkívül nem maradtak volna életben. Az asszony sápadtan az ijedségtől,megkérdezte a lányát,miért épp abban a pillanatban állt meg.
-Hát nem láttad azt a szép arcú férfit abban a hosszú fehér ruhában,anyu?-mondta a gyerek.
-eggészen elém állt,úgyhogy nem is tudtam volna tovább menni.
A gyereket illetően Jézusnak külön mondandója volt. Azt akarta,hogy bármikor oda mehessenek hozzá,a felnőttek ebben ne akadályozzák őket,mert a mennyek országa az ártatlanoké és a tiszta szívűeké (Márk 10,14)
Talán ez az oka annak,hogy a kicsik akiknél nincsenek meg azok a szellemi korlátok,amelyekkel mi felnőttek oly gyakran vesszük magunkat körül,néha meglátják a menny egy piciny darabját. De amikor ez megtörténik,mi felnőttek is nehezen hisszük el. A New York állambeli Bethpage-be való Laura Agnese is így reagált. Akkor hároméves fia,Danny minden tekintetben kivételesen kedves gyerek volt,melegszívű és egyenes lelkű,bár szeretett mesélni-kissé megszépítve a tényeket. És neki is megvoltak a maga balesetei.
Egyik reggel Danny bevágtatott a nappaliba,és megbotlott. Laura Leigh rémülten látta-majdnem úgy,mintha lelassított filmet nézne-amint fejjel repül egy éles asztalsarok felé. Nekiiramodott,de tudta,hogy késő,képtelen elkapni.
Danny azonban nem vágódott neki az asztalnak. Úgy rémlett,megáll a levegőben. Néhány másodperc múlva pedig kiegyenesedett és futott tovább.
Laura Leigh értetlenül pergette le magában újra a jelenetet. Igen,nem vitás,Danny vészes sebességgel közeledett az asztalhoz,és egy hároméves gyerek nem tud úgy uralkodni a testén,nem olyan ügyes,hogy,ilyen helyzetben visszaránthassa magát. És mégis,a botlásból valamiképp nem lett esés. Ami itt végbement,ellenkezik a gravitációs törvénnyel! Másnapra Laura Leigh meg is feledkezett az egészről,am Danny játék közben egyszer csak felnézett:
-Anyu! Láttam a szép hölgyet, Szárnyai voltak.
-Igazán?-mosolyodott el Laura Leigh. Dannynek olyan élénk volt a képzelete, -És milyen ez a hölgy?
-Kedves-mondta Danny tömör egysterűséggel.-Tegnap ő kapott el,azért nem vertem bele a fejem az asztalba.
Laura Leigh megborzongott.-Mondott is valamit ez a hölgy?
Danny tovább játszott,Laura Leigh viszont töprengeni kezdett.-Danny olyan kicsi volt még,hogy nemigen tanítottuk hitbeli dolgokra,sem én,sem a férjem.-mondja.
-Istenről beszéltünk neki,de az angyalokat nem is említettük-mi magunk se tudunk róluk sokat.-A gyerek óvodában,templomban vagy a televizíó révénnem ismerkedhetett meg az angyalokkal,legalábbis amennyire az anyja tudta.
-és most Danny egy szép hölgyről beszélt nekem,ami tökéletes magyarázata lehetett egy rehtélynek látszó esetnek. Csakhogy Laura Leigh nemigen tudott hinni a fiának. Az ilyen korú gyerekek még nehezen választják el a tényeket a képzelet szüleményeitől,nem igaz? Ámvár olyan határozottan állította a dolgot...
Amikor lánya megszületett,Laura Leigh egy kerubot ábrázoló nyomatot akasztott az ágyacskája fölé. Most elment a képért,hogy megmutassa Dannynek.
-Ilyen volta te szép hölgyed?-kérdezte.
Danny megszemlélte a pufók angyalkát,aztán anyjára nézett,arcán zavar látszott.
-Nem,anyu. Ez nem hölgy.
Laura Leigh nem akarta az "angyal" szót használni.
-De szárnyai vannak. Egy kicsit sem hasonlít rá?
Danny megrázta a fejét. Bár általában szívesen regélt erről-arról,ez más volt. Valóságosnak tartotta a hölgyet,ehhez nem fért semmi kétség.
Mivel végképp nem tudta mit gondoljon Laura Leigh felhívta a dógornőjét,Roseann Sciarettát. Roseann nemcsak mélyen vallásos asszony volt,aki megnyugtatta Laura Leight,hogy az angyalok csodálatos lények,hanem jól ismerte Dannyt is.
-Danny biztos nem hazudna ilyesmi miatt-Mondta Laura Leighnek.-De hadd próbáljak meg én is valamit.
Másnapp Roseann egy őrangyalt ábrázoló levelező lappal állított be Laura Leighez.
Az angyal nőnek látszott,s a hátán két nagy szárny volt.
-Nézd csak ezt meg,Danny-mondta Roseann,s oda adta unokaöccsének a képet.
Danny szeme rögtön felcsillant.-A hölgy!-mondta mosolyogva.
-nézd anyu,ez az a hölgy akit láttam! Ő fog vigyázni rám,mint egy jó barát! Enyém lehet ez a kép?
Danny többé nem említette a szép hölgyet,és ma már,négy évvel később nyilván nem is emlékszik erre a kis közjátékra. De nagyon jó érzésű barátságos gyerek,s a vallási érdeklődése is igen erős. És az angyalkép most is ott van a tükrén.
/Joan Wester Anderson-Hol angyalok járnak részlet/
Szia!
VálaszTörlésEzt a könyvet nekem is el kell olvasnom. Miközben olvastam, teljesen megborzongtam.
Ugyanis kiskoromban velem is történt hasonló. Apukám jött elém a suliba, hogy hazavigyen, azonban útközben megálltunk megnézni egy hirdető oszlopot. Ez nem tartott tovább úgy 10 másodpernél. Mentünk tovább, kb úgy 100 métert. Azonban előttünk a ház oldalának vakolata leszakadt. Ha nem lett volna az a 10 másodperc, pont alatta lettünk volna.
Ha akkor nem állunk meg annál valamilyen oknál fogva a hirdetőtáblánál, akkor már se apukám, se én nem élnék.
Azóta hiszem, hogy sosem vagyok egyedül, hiszem, hogy ott és akkor nagy dolog történt. Akkor kezdtem el hinni. S nem éppen nevezném az esetet szerencsének. Sokkal inkább csodának.
lehet, hogy hidegen hagy az én történetem, de azért leírtam.
Evelyn