Nagyon megfogott,a tanárunk megkért minket,hogy alkossunk róla szöveget "Az ember és a természet harmóniája" címen...
"szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes"
NAPHIMNUSZ
"Mindenható, fölséges és jóságos Úr,
Tied a dicséret, dicsőség és imádás,
És minden áldás.
Minden egyedül téged illet, Fölség,
És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja.
Áldott légy, Uram, s minden alkotásod,
Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap,
Aki a nappalt adja és aki reánk deríti a te világosságod.
És szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes:
A te képed, Fölséges.
Áldjon, Uram, téged Hold nénénk és minden csillaga az
égnek; Őket az égen alkotta kezed fényesnek, drágaszépnek!
Áldjon, Uram, tégedet Szél öcsénk,
Levegő, felhő, jó és rút idő,
kik által élteted minden te alkotásodat.
Áldjon, Uram, tégedet Víz húgunk,
oly nagyon hasznos ő, oly drága, tiszta és alázatos.
Áldjon, Uram, Tűz bátyánk;
Vele gyújtasz világot éjszakán.
És szép ő és erős, hatalmas és vidám.
Áldjon, Uram, téged Földanya nénénk,
Ki minket hord és enni ad.
És mindennemű gyümölcsöt terem, füveket és színes virágokat.
Áldjon, Uram, téged minden ember, ki szerelmedért másnak
megbocsát. És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát.
Boldogok, kik tűrnek békességgel,
Mert tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.
Áldjon, Uram, testvérünk, a testi halál,
Aki elől élő ember el nem futhat.
Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak,
És boldogok, aki magukat megadták a te szent akaratodnak,
Második halál nem fog fájni azoknak.
Dicsérjétek az Urat és áldjátok,
És mondjatok hálát neki,
És nagy alázatosan szolgáljátok."
Én a következőket alkottam:
A természetet testvérünknek tekintsük,egy családias képet jelenít meg a vers.
Miközben nyönyörűen kihangsúlyozza a természet szépségeit.
A költő felhívja az olvasók figyelmét arra,hogy magasztalják Istent és úgy cselekedjünk,hogy méltóvá válljunk a földi élethez.
Legyünk olyan tiszták és igazak,mint a víz. Tehát ne hazudjunk!
Maradjunk ártatlanok,mint a kisgyermek...
Adjunk hálát a mi Urunknak azért,hogy itt lehetünk és mindenünk megvan!
Hiszen ha szükségünk van valamire csak kérni kell és megadatik.
Talán ezek a természeti hasonlatok az emberi természetre is utalhatnak;
Lehetünk derűsek vagy épp dühösek,viharosak...
Az utóbbi nem célra vezető! A tűz motívum utalhat a szelídségre,vágyra vagy éppen a tombolásra ami tönkre tehet mindent...
Tehát ne hagyjuk magunkat,hogy felemésszen a düh,mert a harag csak haragot szül.
Csak engedjük el magunk mellett az érzést. Nincs semmi amit nem lehetne helyre hozni,kárpótolni... Ugyanakkor az író felakarja hívni a figyelmünket arra is,hogy óvjuk a földünket,mert ez az otthonunk. Legyünk boldogok,hogy dicsőíthetjük az Atyát!
Még akkor is ha éppen szenvedünk,mert Isten vigyáz ránk akármilyen kilátástalan is a helyzetünk. Ő nem hagyja magára az ővéit :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése